Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


114 - Az Emberek

2010.03.15

بسم الله الرحمن الرحيم

1. قُلْ أَعُوذُ بِرَبِّ النَّاسِ
2. مَلِكِ النَّاسِ
3. إِلَهِ النَّاسِ
4. مِن شَرِّ الْوَسْوَاسِ الْخَنَّاسِ
5. الَّذِي يُوَسْوِسُ فِي صُدُورِ النَّاسِ
6. مِنَ الْجِنَّةِ وَالنَّاسِ

"Mondd: menedéket keresek az emberek Uránál,
az emberek királyánál,
az emberek istenénél:
minden lopva sugalmazó elől,
aki [gonosz indulatokat] sugalmaz az emberek keblébe-
legyen ő dzsinn avagy ember."   [114. szúra]

Ez a szúra medinai, vagyis Medina városában nyilatkoztatott ki a Prófétának(Allah áldása és békéje rajta és a családján) . Amíg a Korán eleje a Feltámadással és törvénykezéssel foglalkozik, az tuolsó szúrák közt észrevehetjük az Allahnál való menedékkeresés motívumát [megj.: ne felejtsük továbbá, hogy a Korán sorrendje a szúrák hosszúsága, nem pedig keletkezési sorrendjükben lett összegyűjtve!].
Ez a szúra is-mint egy kivételével midnegyik-a baszmala formulával, az "Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében"-nel kezdődik. Ez, a könyörület és az irgalom, annak is a felsőfoka, tehát a tökéletesség jellemzi tehát az Urat, aki felé a hívő fordul. Az Ő nevében kéri a védelmet-Őnála.
Az emberek Urában az "Úr" egyértelműen a Teremtőt jelenti: Allah azonban nemcsak teremt, hanem - és ez a Tauhid tanának egyik része, a tauhid rubúbíya - hanem uralkodik is, nemcsak megteremti a világot, hanem fenn is tartja azt ( ellentétben tehát pl. azzal az elmélettel, hogy Isten megteremtette a világot, majd sorsára hagyja), tehát Ő az, akitől az emberek függenek. Senki nem tud ártani nekünk, hacsak Allah úgy nem dönt, ezért ha valaki ártó szándékkal közeledik felénk, Allahhoz menekülünk.
Allah a kizárólagos úr, a király, s rajta kívül nem uralkodik senki, s Ő az emberek istene is, nem pedig azok a bálványok, amiket a múltban-és sokan ma is-emeltek, emelnek maguknak, s tévesen azt hiszik, hogy ezek a bálványok, emberek, tárgyak, használhatnak vagy árthatnak nekik.  Nem árthat és nem használhat nekünk senki, csak Allah és nem járhat Nála küzbe senki, csak az, akinek Ő erre engedélyt ad.
A "lopva sugalmazóra" a Korán a "waszwasz" szót használja, ami hangutánzó szó is lehetne akár: az Iszlám etikettjében eleve tilos a sugdolózás, tehát már ezzel is jelzi, hogy a rossz szándék rossz módon, rossz ruhában közelít meg minket. A "lopva" szó az arab "khannász"-al van jelölve: aki rosszat akar nekünk, értelemszerűen igyekszik háttérben maradni, elbújni. A Sátán ilyen: igyekszik az embert rosszra számítani, azonban ha Allah neve megemlíttetik, vagy a Korán recitáltatik, akkor eltűnik.
Sokminden táplálja ezt a "waszwászt" bennünk: ilyen pl. az, amire az iszlám teológia a "sahwát ad-dunya", vagyis a "világi vágyak" elnevezést alkalmazza: ezek a nagyratörő vágyak, azok a dolgok, amiket úgy kíván az ember, hogy azok elfeledtetik vele az illemet és a becsületet is; ezt meg lehet ölni a ni'amra, vagyis a kegyre való emlékezéssel. Ezek mindazok a jótétemények, amikben naponta, oly sokszor részesülünk Allah által, mégis sokszpr elfeledjük őket. De ilyen a "balá'" is, vagyis azok a tesztek és próbák, amiket életünk során kiállunk, s amik során ki ne hallaná ezt a lopva sugalmazást, ami hálátlanságra buzdít Allah ellen? Ilyen továbbá a "kibr", a büszkeség, illetve az evilág iránt való túlzott szeretet, ami elfeledteti velünk a túlvilági számadást. Bizony, ez a sugalmazás olyan, mint egy hakan és gonoszan csörgedező kis patak, s mint minden patakot, ezt is számtalan földalatti ér élteti; ilyenek a felsorolt bűnök is.
Az emberek legtitkosabb indulatai, érzelmei, vágyai, belső harcai mind a szívébe, a keblébe vannak zárva, amit a szúra az arab "szadr" szóval jelöl. S mennyi mindent őriz itt az ember, amiről mások nem tudnak! Világos tehát, mekkora hatalma lehet fölöttünk annak, aki kiahsználja ezeket a titkokat és befolyásolni igyekszik ezáltal: s ezelől menekül a hívő Allah elé, aki nemcsak ismeri ezeket a titkokat, de-ahogy egy fohász, a dua Kumayl mondja-elfedi a rosszakat és felfedi a jókat.
Az Iszlám szerint Allah megteremtette az angyalokat, majd a dzsinneket, s végül az embert. Az angyaloknak nincsen szabad akartuk, s egész életüket, létük istenszolgálattal telik; épp azonban mivel nincsen önálló akaratuk, ezért nincsenek jutalmazva, sem büntetve. Az utóbbi kettő azonban bír a szabad akarattal, s vannak köztük jók és rosszak. A "dzsinn" és a "dzsenna" [Mennyország] szavak ugyanabból a tőből fakadnak, mivel mindkettő valamely rejtett, elfedett dologra utal. Ilyenek a dzsinnek is, akiket mi nem láthatunk, de ők látnak minket, s a gonoszabbja olyan, akár egy rossz szellem. Vagy éppen egy rossz ember, aki a helytelen felé vinné a hívőt; ezelől keres menedéket Allahban, aki mindennek az ura. De a dzsinnek allegóriájára keres a hívő menedéket minden elől, aminek a természete ismeretlen, amit nem ért, de negatív.