Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


112 - Az egyesülés

2010.07.03

بِسْمِ اللَّهِ الرَّحْمَنِ الرَّحِيمِ
1 قُلْ هُوَ اللَّهُ أَحَدٌ
   2 اللَّهُ الصَّمَدُ
 3 لَمْ يَلِدْ وَلَمْ يُولَدْ
  4 وَلَمْ يَكُنْ لَهُ كُفُوًا أَحَدٌ
      

Allah, a könyörületes és az Irgalmas nevében

1. Mondd: Ó, Allah, az egyedülvaló
2. Allah, az örökkévaló!
3. Nem nemzett és nem nemzetett.
4. És senki nem fogható hozzá.

 

Dr. Mihálffy Balázs féle fordítás:

112. Szura   Az egyesülés   (Mekkai kinyilatkoztatás)  

A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

1. Mondd: Ő, Allah, az Egyetlen!
2. Allah, Kihez örökké Esdekelnek!
3. Ő nem nemez, s nem is nemeztetett.
4. S nincs Néki hasonmása senki sem.

 

A tafszír tudománya az Iszlámban a Korán verseinek a helyes értelmezését jelenti: ehhez a hadithokat vesszük alapul, vagyis a prófétai mondásokat, illetve az imámok (béke velük) magyarázatait, mert azok mind visszavezethetőek a Prófétára (Allah áldása és békéje rajta és a családján).
Ez a vers a Korán egyik legfontosabb verse és néhány sorban Allah legfontosabb attribútumait közvetíti. Mivel a hangsúly az egyedülvalóságra tevődik, nevezik a szúrát Tauhidnak is; a Tauhid arabul monoteizmus és ez az Iszlám alapja. Allahnak tehát nincsen fia, nincsen apja, nincsen senkije, nem lehet társítani mellé senkit; aki társít, az a társítás bűnébe esik, arabul 'sirk'-be és ez a legnagyobb bűn, amit ember elkövethet.
Egy hadith szerint Allah nem bocsátja meg a sirket; amely bűn ezalatt van, azt megbocsátja, akinek akarja. (Bűnbocsánattal kapcsolatban lásd: tawbah).
Allah a teremtő, a létrehozó, ahogy ezt számos más Korán-vers is megismétli:

"Allah nem nemzett fiat és nem volt mellette más isten. Különben minden isten elvenné azt, amit ő teremtett meg és egyesek bizonnyal a többiek fölé kerekednének. Magasztaltassék Allah! [Mennyire fölötte áll Ő] annak, amit állítanak!"  (23:91)

Allah örökkévaló, minden létező előtti és utáni. A 'nemzett', illetve 'nemzetett' szavak egy élet szakaszai, azonban Ő, Allah, fölötte áll ennek. 

Története
Egy napon a zsidók elmentek Mohamed prófétához (Allah áldása és békéje rajta és a családján), s megkérték, mondjon valamit a vallásáról, az Iszlámról. Allah ekkor nyilatkoztatta ki nekik ezt a szúrát, ami-mint a magyarázat is mutatja-valóban a vallás alapjával foglalkozik, azzal, ami a legfontosabb. A tauhid, az egyistenhit az az alap, amire az Iszlám épül.

Hagyományok a szúrával kapcsolatban
Imám Ali (béke vele) azt mondta erről a versről:
"Aki lefekvés előtt elmondja ezt a szúrát, Allah ötvenezer angyalt küld le hozzá, hogy őrizzék azon az éjszakán."

Abu Bakr Khazrami hagyományozta imám Szádiq (béke vele) egy mondását:
"Aki hisz Allahban és az Ítélet Napjában, nem szabad elfelejtenie e vers recitálását a napi imában, mert aki ezt recitálja, Allah jó dolgokat ad neki az evilágon és a Túlvilágon is, továbbá megbocsát neki, a szüleinek és a gyermekeinek."

[Ezzel kapcsolatban a vallástudósok azt ajánlják, hogy a napi kötelező imákban elmondott Korán-versek közt mindig ott legyen ez a vers is.] 
Ugyanő (béke vele) mondta azt is:
"Akinek az életében úgy telik el egy hét, hogy ne mondta volna imáiban el ezt a szúrát, annak [Allah] azt mondja az Ítélet Napján: - Ó, Allah szolgája! Nem voltál azok közt, akik [jól] szolgálták Őt!"