Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sía és szúfizmus

2010.08.18

A Sía és a szúfizmus egy tőről fakad, mindkettő Ali (A) személyéhez vezethető vissza. A szúfizmus a szív istenfélelmét jelenti. Ez nemhogy kizárja a síizmust, hanem egyenesen kéz a kézben jár vele. Mind a Sía mind a szúfizmus a 12 imámon (A) keresztül a Prófétához (S) vezethető vissza. A 12 imám (A) volt a szúfizmus elsődleges mestere és továbbítója.
Egyszer Alit imámot (A) megkérdezték, hogy látta-e ő már Allahot. Erre ő így felelt: Nem szolgálnék olyan urat akit nem látok, csakhogy őt nem a szememmel látom, hanem a szívemmel.
Szúfik több száz évvel ezelőtt észrevették, hogy a Próféta (S) sírjából éjszaka zöld fény árad, erre a wahabiták azt mondták, hogy ez butaság. Vajon kinek van igaza? Egy bizonyos: a szó abszolút értelmében csak a hatalmas Allahnak van, ezután pedig az ő kegyelméből a prófétáknak és az imámoknak. Nekünk egyszerű embereknek csak annyiban van igazunk amennyiben őket követjük.
Vannak dolgok amiket csak az igazi hívők látnak.
"És féljétek Allahot, Allah tudóvá tesz, Allah (SWT) az, aki mindent tud" (2:282) Vagyis az istenfélelem is inspirálhatja a tudást -in sá' Allah.
Az igazi szúfizmus az Iszlám autentikus és legitim része, és nem valamiféle átvétel más vallásokból. Ezt a szúfizmus földrajzi elterjedése is cáfolja. A szúfizmus az Iszlám belső lényegéből fakad, minden hasonlósága más vallások dolgaihoz, onnan fakad, hogy Allah (SWT) minden néphez küldött prófétát, akiknek tanítása mégha "módosított" formában is fennmaradt.
Az Iszlám az arany középút vallása, egyensúlyt kíván meg a racionalitás (filozófia) és az érzelmek, illetve intuitív tudás (szúfizmus) között. Mindenesetre valakinek a vallásossága valóságos spirituális elkötelezettség nélkül mit sem ér.
Azon kell munkálkodnunk, hogy a dogmatika és a lelkiség együttesen, mindkettő nagy súllyal legyen jelen, a puszta dogmatika önmagában farizeizmust jelent, a naturális öncélú "lelkiség " pedig vallásos mezbe öltözött anarchiát.