Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NAHDZS AL-BALAGHA

2010.02.20

A Nahdzs al-Balagha egy könyv, ami a negyedik kalifa, az első imám, Ali ibn Abu Tálib  (béke vele) mondásait, szónoklatait és leveleit tartalmazza. Ali imám(béke vele) kora legműveltebb és legkiemelkedőbb embere volt, Mohamed próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) után. Egy hadith szerint a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) azt mondta: "Én vagyok a tudás és Ali a kapu". Ugyancsak ő mondta: "Ali olyan nekem, mint Áron volt Mózesnek, azzal a különbséggel, hogy utánam nincs több próféta.". Ez és még számos hadith és Korán részlet mutatja , hogy milyen nagy becsben volt Ali(béke vele) és hogy ő volt az, akit a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) az utódjának kívánt látni, a sahába, magyarul a társak közül; ezek az emberek mind nagyrabecsült, híres muszlimok voltak és távol áll bárkitől, hogy akár egyet is gyalázzon vagy kritizáljon közülük, hanem Ali (béke vele) volt mindközül a legderekabb a legokosabb és a legerősebb. Ő volt az, aki minden csatát végigharcolt a Prófétával (Allah áldása és békéje rajta és a családján), illetve, mikor Mekkából menekültek és a pogányok meg akarták ölni a Prófétát (Allah áldása és békéje rajta és a családján), ő volt az, aki, befeküdt az ágyába és ott aludt a szállásán éjjel, noha a mekkaiak meg akarák ölni azt, akit ott lelnek. Ugyancsak ő volt az, aki írt és olvasott, számos Korán- részletet, kinyilatkoztatást jegyzett le, mikor hallotta azt recitálni. Továbbá őt tartják az arab grammatika megalkotójának, annak, aki felvetette a nyelvtan rendszerezésének gondolatát. A Nahdzs al-Balagha tehát az ő összegyűjtött műveit tartalmazza és méltán lehet nevezni az iszlám irodalom egyik gyöngyszemének is. Ez egy hatalmas munka, ezért csak néhány gondolatot emelek most ki:
  "Az evilág egy másikért és nem önmagáért teremtetett."
             ***
 "A hit azt jelenti, hogy helyezd az igazságot a hamis elé, még ha az árt is néked, a hamis meg hasznodra lenne, ne legyen több szavad, mint tetted és féld Allahhot"

Részlet a szónoklatából, amiben megemlékezik a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) családjáról:
" Ők az élet a tudásnak, halál a tudatlanságnak. Állhatatosságuk elbeszéli tudásukat, hallgatásuk pedig beszédük bölcsességét. Nem hagyják el az igazat, s nem különböznek össze benne. Ők az Iszlám pillérei, a védelem mentsvárai, általuk visszakerül helyére az igazság, elbukik trónján a hamis, minek nyelvét gyökerestül kitépik. Tudatukba építették a hitvallást odaadással, gonddal, nem csupán a hallás és látás értelmével, mert sokan vannak, kik tudásra hivatkoznak, de kevesen, kik azt magukban őrzik!"
                                      ***
" Hittel vallom, hogy Ő igazságos és igazságot cselekvő. Ítélő, Ki különbséget tesz. Vallom, hogy Mohamed az Ő szolgálója, szolgálóinak ura!
Mikor Allah leágaztatta a leszármazást, őt a legjobbnak tette meg, ezért nem osztozott véle gonosz, nem állt össze véle romlott.
Mert Allah kijelölte a népet a jóra, megtette az igaz pilléreit, s megadta védelmül az engedelmességet. Számotokra minden engedelmességben oly Allahtól jövő támasz van, mi beszédre bírja a nyelvet, szilkárddá teszi a szívet. Kielégíti azokat, kik a kielégülést keresik, gyógyír azoknak, kik gyógyulásra vágynak.
Tudjátok meg, hogy Allah szolgálói, kik a Tőle jövő tudást megőrzik, megóvják mindzat, mit Ő óvni akar, s megárasztják az Ő forrását. Tiszta szívvel közelednek egymáshoz, szeretettel találkoznak egymással, kupákból csillapítják szomjukat, s újfent megmerítik itatójukat. Nem hánykolódnak kétségek között, nem talál talajra náluk rágalom. Ekképp kötötte meg Allah teremtésüket jó természettel, miáltal egymás iránt szeretetet táplálnak, s szorosra fonják szálaikat. Olyanok, akár a magvak legjobbjai, mikből félretették a jókat, a többit meg kihajították. Ez a válogatás az, mi megkülönbözteti őket, s kiválasztottságuk tiszta lelket önt beléjük. Ember csak úgy lehet nemes, ha mindezt (a tulajdonságot) befogadja. Féljen hát mindenki a pusztulás napjától, még mielőtt az beköszönt, s nézze az ember napjai rövidségét, időzése kicsinységét a szálláson, mi csak azért van, hogy egy másik szállássá kicserélődjék! E váltásért néki tenni kell, s azért is, mi majd tudottan bekövetkezik! Legyen áldott az, kinek szívében békesség  honol, ki szót fogad annak, ki vezeti őt, elkerüli azt, ki rontására tör, ki megkapaszkodik a békesség útján azzal, ki láttatja véle azt, s engedelmeskedik az utat mutató parancsolásainak, legyen áldott, ki siet az útmutatás felé, mielőtt az becsukja kapuit, ki szélesre tárja a megbánás ajtaját, s a bűnöktől távol marad. Ő a helyes úton jár, a jótét ösvényén vezetett.
                                        ***
A Prófétáról (Allah áldása és békéje rajta és a családján):
"Mohamed -Allah fohásza reá és nemzetségére- azon követői, kik megörzői az isteni küldetésnek, tudják, hogy én egy pillanatig sem voltam engedetlen Allahhal, vagy az Ő prófétájával szemben, s bátorságomnál fogva, mit Allah nemeslelkűsége soztott rám, támogattam őt még olykor is, mikor a vitéz visszavonult; de lába helyben maradt. Úgy halt meg Allah prófétája -Allah fohásza reá és nemzetségére-, hogy feje keblemen pihent. Utolsó leheletét tenyerembe adta ki, ahogy azokkal végigsimítottam arcomon. Elvégeztem fürdetését-, s az angyalok segítettek nekem. Tömve volt velük a ház és az udvar. Egy részük leszállt, másikuk meg mennybe szállt. Fülem el-elkapta zsongásukat, ahogy imát mondtak érte, míg sírjába nem temettük. Hát ki az, ki nálam több joggal bír, hogy vele legyen életében vagy halálában? Ezért hát hagyatkozzatok megérzésetekre, s vezessen titeket őszinte szándéktok az ellennel vívott harcotokban. Arra esküszöm, Kin kívül más isten nincs, hogy én az igaz útját járom, ők a hamis lejtőjén lépkednek. Halljátok hát, amit mondok és kérem Allah megbocsátását magamnak és néktek."
                                         ***
"Ő akkor küldte a prófétát, mikor még nem volt álló jel, fényt adó minaret, sem világos ösvény. Meghagyom néktek, ó, Allah szolgálói, féljétek Allahhot, óvlak titeket az evilágtól, mi az indulás otthona, a gyötrelem hajléka. Ki azon él, el kell indulnia róla, ki ott honol el kell hagyja. Az úgy vetődik utasaival, akár a hajó, mit a mély tengeren vihar tépáz. Köztük ki megfullad, áldozattá lesz, másikuk a hullámok hátán menekül, hol a szél sodrása löködi, veszélye felé görgeti. ki megfulladt, már utol nem érhető, ki megmaradt, a pusztulásba viszi útja!"
                                         ***
"Van olyan hit, mi a szívben állandósul és megnyugvásra lel, s van olyan, mi egy bizonyos ideig átmeneti a szív és a kebel között. Ha meg akartok bizonyosodni valaki felől, várjatok, míg el nem jön érte a halál, s ekkor következik el a bizonyosság ideje.(...)
Mert bizony dolgunk nehéz, körülményes. Nem viseli azt el más, csak a hívő, kinek szívét Allah már kipróbálta már a hittel. Hagyományunk nem marad fenn, csak hű keblekben, kitartó értelemben."
***
Allahról:
"Ki ábrázolja, nem fejezi ki Őt, ki Rámutat vagy Rágondol nem irányába tart. (...) Ő az, ki át nem alakul, le nem tűnik, Őt nem nemzette senki, nem is szül, hogy maga is szülemény legyen! Ő nem született, hogy korlátok szabják meg határait! Fenségesebb annál, mintsemhogy fiai legyenek, megtisztultabb annál, hogy nőt érintsen! Nem éri be Őt a képzelet, hogy megmérhesse, nem festi le a látomás, hogy képbe öntse, nem éri el az érzés, hogy érezhesse. Kéz meg nem érintheti, hogy megfoghassa, nem változik át más állapotba, nem megy bele alakváltozásokba, nappalok és éjjelek múlása nem öregbítik, nem formálja át Őt a fény és a sötétség. (...) Beszél, de nem nyelvvel vagy hanggal, mond, de nem fejez ki, emlékezik, de nem idéz emlékezetbe (...). Ha valakit létezőnek akar, csupán ennyit szól: "légy", s lesz  (...). Ő egy, de nem szám, örökkévaló, időhatárok nélküli, pillérek nélkül meglevő, kivel a gondolat anélkül találkozik, hogy Őt érzékelné. (...) Ő nem terjedelmében vagy testében nagy, de mégis nagy Nem kiterjedésében vagy beláthatatlanságában nagy, mégis hatalmas. Hanem Ő nagy dolgában, s hatalmas hatalmában. Hittel vallom, hogy Mohamed -Allah fohásza reá és nemzetéségre- az Ő szolgálója, prófétája, kiválasztottja és bizalmasa. Allah elküldte őt a cáfolhatatlan érvekkel, a nyíilt diadallal, a világos ösvénnyel. Ő beteljesítette küldetését az igaz megüzenésével, elvezette az embereket a helyes útra, felállította az Útmutatás jeleit, a fények minaretjeit, s megtette az iszlám kötelét szívóssá, a hit csomóit rajta pedig bonthatatlanná.  (...)
Dicsőség legyen Allahnak, Kit nem ér el az érzékelés, nem foglalja magában hely, nem látja szem, s nem fedi be fátyol. (...) Ő az, Ki igaz ígéretében, s felülemelkedettebb annál, mintsem hogy szolgálóival igazságtalanul bánjék. Felállította az igazságot teremtményei között és törvényességet gyakorol fölöttük ítéleteivel. Megtette a csillagokat oly égi jelül, miáltal helyes útirányt tarthat a vándor egyik országból a másikba való bolyongásában. Az éjszaka sötét leple nem homályosítja el fényük csillogását, az éjjel feketeségének fátyla nem képes visszaverni a Hold fényét, mkor az kiteljesedik az égen. Legyen magasztalt Az, Kitől nem rejtőzhet el a sötét alkony feketesége, a mély, a sűrű éjszaka, mi megtelepszik a földeken lent, vagy a halványságba vesző ormokon, sem az ég horizontján felcsattanó mennydörgés, a fellegeken átcikázó villám, a levelek hullása, miket földetérésük helyétől elsodor a vihar, az orkán vagy az égszakadás. Ő tudja, hova esnek az esőcseppek,(...) Dicsőség legyen Allahnak, Ki már azelőtt létezett, hogy meglett volna az ülőhely, a Trónus, az ég, a föld, a dzsinnek vagy az emberek. Nem éri be Őt a képzelet, nem bír vele az értelem, ki Őt kéri, nem másoktól vonja el, nem csonkítja meg, ha elárulják, szemmel nem látható, lakehly Néki nem tulajdonítható, nem írhatók le hozzá hitvestársak, nem testtagjaival teremt, nem keíti hatalmába érzés, s emberek Őt meg nem mérhetik. Ő az, ki tisztán szólt Mózeshez, s láttatta véle hatalmas bizonyságait, nem használva testrészeket, eszközöket, beszédet, vagy nyelvet.  S te, ó, ki azon fáradsz, hogy leírd Uaradat, ha őszinte vagy, hát előbb írd le Gábrielt, Mihályt vagy az angyalok seregét, kik a szent szobákhoz a legközelebbiek.  (...) Nincs más isten, csak Ő. Minden sötétséget megvilágít fényével, minden világosságot homályba borít sötétségével. Mrghagyom nektek, ó, Allah szolgálói, féljétek Allahhot, Aki pompás öltözéket enged, hogy viseljetek, s bőséges megélhetésben részesít.
    
    A Koránról
" A Korán parancsol, visszatart, csöndben meghúzódó, s beszél. Ez Allah érve teremtményei előtt, s Ő szövetségüket vette, hogy ennek alapján (tegyenek). Kiteljesítette világosságát és bevégezte általa hitvallását. Ő addig hagyta meg prófétáját -Allah fohásza rá és nemzetségére-, míg az véghez nem vitte az Útmutatás bölcsességének megüzenését általa. Ezért hát annyira magasztaljátok Égi Fenségét, amennyire Ő tartja magát hatalmasnak. Ő nem rejtett el semmit előletek hitvallásából, nem is hagyott ki abból semmit, mit szeret vagy gyűlöl, csupán megtette annak világos jelét, bölcs jegyét, mivel féken tart attól, vagy épp arra hív! Mindig ugynaza elégíti meg, mindig ugyanaz szítja dühét. (...) Féljétek hát Allahot, Kinek szeme előtt vagytok, Ki kézben tartja üstökötöket, Ki befolyása alatt tart minden fordulatokat. Ha elpalástoltok valamit, tudja, ha nyilvánosságra hoztok valamit, feljegyzi. (...) Tudjátok meg, hogy ki féli Allahot, annak megteszi Ő a kiutat minden kísértésből, a világosságot (mi kivezet) a sötétségből. (...) Az evilágon, mi nem otthonotok, ti csupán vándorok vagytok, kik épp úton vannak.
Allah, a Magasságos lebocsájtotta az Útmutató Írást, miben megnyilvánította a jót, s a rosszat. Vegyétek hát a jó irányát, miben a helyes útmutatás, tartsátok magatokat távol a rossztól, hogy megmaradhassatok a helyes úton. Tartsátok meg a kötelezettségeket, miket Allahhért teljesítetek, s azok a Paradicsomba visznek titeket.
                                                           ***
" Ó, emberek! Ha valaki tudja testvéréről, hogy az mily állhatatos a hitben, rendületlen az úton, az ne törődjön más ember fecsegésével, mit róla terjeszt. Néha az íjász, ha lő, nyílvesszője célt téveszt, akár a szó, mi elferdül. Ami abban hamis, az úgyis elkopik, hisz Allah a Meghalló, a Szemtanú. Hanem a hamis és az igaz között csak négy ujj van." (Majd megkérdezte őt valaki beszéde jelentéséről, amdj az ujjait összezárta, szemei és fülei közé helyezte, s így szólt:) A hamis, ha azt mondod: hallottam, s az igaz, ha azt mondod: láttam!"
                                                           ***