Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fohászkodnak-e a síiták Fátimához?

2010.08.16

Sajnos nagyon sok atrocitás ér bennünket a szaudi medheb követői felől. A wahabiták két leggyakoribb vádja:

1.társítás vádja
2.az, hogy „halottakhoz” imádkozunk és megnevezik példának Imám Husszeint (AS)
Mindkét dolg a sirk, más néven társítás vádját jelenti ki, nemcsak a Síára, hanem a szúfizmusra is és számos más nem wahabi muszlimra. Más szóval azzal vádolnak minket, hogy nem tartozunk a hívő közösséghez.
Ehhez a kérdéshez elöljáróban a következő koránidézetet szeretnénk fűzni:"... ha valaki a béke üdvözletével köszönt benneteket, ne mondjátok neki: "Te nem vagy hívő..."(4:94) Igen súlyos dolog hitetlenné nyilvánítani azt aki vallja a Tanúságtételt. Aki hiszi az egyistenhitet a prófétaságot és az utolsó ítéletet az muszlim, aki pedig egyet is tagad ezek közül az káfir.
Csakhogy az istentársítás helyes jelentését is ismerni kellene! A wahabiak nem tartoznak ezek közé, amúgy, azon kívül, hogy nem hisznek a lélek halhatatlanságában tkp. a lélek és általában minden nem anyagi dolog mibenlétét sem értik, továbbá képtelenek mindenféle elvont gondolkodásra. A Szent Korán metaforáit is a szó szoros értelmében magyarázzák, ami abszurditásokhoz vezet.
Mi is a sirk, magyarul az istentársítás?  Ez azon feltételezést jelenti, miszerint Allahon (SWT) kívül van más is aki rendelkezik az eredendő léttel és az eredendő képességgel, azaz nem teremtmény és így ő is jogosult lenne az istenszolgálatra. Ezzel szemben a Sía azt vallja, hogy a létezők teremtőre és teremtményekre oszlanak. Allah (SWT) a teremtő és rajta kívül minden és mindenki az ő teremtménye, akik közül senki nem méltó az istenszolgálatra. Az istenszolgálat csak a hatalmas Allahnak jár. "És azok, akik Helyette máshoz fohászkodnak, nem rendelkeznek semmivel. Kivéve azokat, akik az Igazságot tanúsítják, s tudással rendelkeznek." (43:86)
Az áya valódi jelentése a bálványimádás és Allah (SWT) melleti "alistenek" létének cáfolata, és engedélyezése annak, hogy a hatalmas Allah kegyelméből fordulhatunk közbenjárásért tudós és igazi hívő emberekhez, akik közül is az elsők az Ahl Ul-Bayt imámjai (A)
De mi is a fohász? A du'a szó, amit a magyarban "fohászként" forditanak nem jelent mást, mint kérést, ill. hívást. Vallási értelemben szokták fohásznak fordítani, ám ennek jelentése szélesebb mint a magyar fohász szó. Pontosan hívást ill. kérést jelent. Egyébként azonos szógyökből származik a da'wa, hittérítés, misszió szó is. Van a du'á-nak egy istenszolgálat formájú változata, mint ahogy a szeretetnek is van egy ilyen fokozata, mely Allahon kívül nem jár másnak. Ez utóbbit egyébként a wahabiták is vallják. Egy muszlim nyugodtan megkérhet egy másik hívőt, akiről feltételezi, hogy előbb jár nála a hitben, hogy járjon közben Allahnál (SWT) a bűnbocsánatért, vagy más jóért, mindaddig míg nem hiszi azt, hogy az illető Allahtól (SWT) függetlenül képes a segítségnyújtásra, vagy bármi más cselekedetre. Aki ilyet feltételez az valóban istentársítást követ el, azt feltételezi, hogy Allahon (SWT) kívül más is létezik úgy, hogy nem az ő teremtménye. Ha valaki megkér egy muszlimot, hogy fohászkodjék, ily módon közben járva Allahnál (SWT), úgy hogy közben vallja az illető a teremtő kegyéből és engedelmével rendelkezik a segítségnyújtás képességével, annak hívő volta megkérdőjelezhetetlen. És itt nem számít, hogy a  közbenjárásra megkért hívő élő, vagy már elhunyt legyen, mivel a halál nem jelent mást mint a test és a lélek szétválását, a lélek tovább él a test elporladása után, hogy a végítélet napján újra egyesülhessen egy örök és maradandó testtel. Tkp. ez a feltámadás. A wahabiakkal az a baj, hogy nem hisznek a lélek halhatatlanságában, pedig ezt a 81:7 koránvers ékesen cáfolja: "... s a lelkek [testükkel] egyesülnek,..." Bár az eredeti arab koránszövegben a  "testükkel" szó nem szerepel, az áya ilyen értelmezése megkérdőjelezhetetlen, mert mi mással egyesülhetnének a lelkek, ha nem testükkel, talán egymással, vagy netán tán a magasztos Allahhal (!)? Mindkét értelmezés a szúfizmus túlzói álláspontjának elfogadása lenne, amit a wahabiták szintúgy elutasítanak mint mi. Van egy másik bizonyíték is a lélek halhatatlanságára, az, hogy a Próféta (S) Khutbát intézett a badri csatában elesett hitetlenekhez.
"Akikhez rajta kívül fohászkodnak, azoknak nincs hatalmuk a közbenjárásra, kivéve azokat, akik az Igazságot tanúsítják és tudásuk van."(43:86) Ez az áya is bizonyítja, hogy az ún. "fohász" nem minden formájában kell, hogy a közvetlen Allahhoz (SWT) való fordulást jelentse. Jelenthet az közbenjáráskérést igaz emberektől, legyenek ők ma is élők, vagy egykoriak.
A Szent Koránban számtalanszor fogalmazódik meg az isteni parancs, hogy ne fohászkodj Allahon kívül senkihez. Más helyeken pedig, hogy ne fohászkodj Allah mellett más istenekhez. Természetesen az előbbi kijelentés alatt is ugyanaz értendő mint az utóbbi alatt, mert ha a du'a-t (hívás, kérés) abszolút értelemben tilos lenne Allahon kívül máshoz intézni, akkor sirk lenne, ha az ember pl. kenyeret kérne a boltban.
Ad absurdum, ha valaki abban a tudatban kér kenyeret a boltban, hogy az eladó Allahtól (SWT) függetlenül, abszolút öntörvényűen képes a kiszolgálásra az ugyan úgy társító mintha egy elhunyt ember lelkével kapcsolatban hinné ugyanezt.
Van bizonyíték a Koránban arra is, hogy a spirituális segítségkérés "iszti'ána" nem feltétlenül istenszolgálati formájú dolog. "Merítsetek segítséget a türelemből és az imából" (2:45), itt is az "iszti'ána" szó szerepel.
Vallásilag megengedik a közbenjárást a 2:248; 2:254; 2:255; és 10:3 versek is.
A 2:248-as aja pedig az ereklyetisztelet elfogadott, sőt előírt voltáról szól.
A kegyes emberek sírjainak tisztelete (és nem imádata) Allah (SWT) kultuszhelyeinek (masá'ri-Llah) tiszteletét jelenti, mely a Szent Koránban előiratott, amúgy mecset építése sírra nemhogy tilos, hanem kívánatos dolog (mustahabb):
"Akiknek döntő szavuk lett az ő dolgukban, azt mondták: "Emeljünk föléjük egy mecsetet."" (18:21)
Ami a halottakhoz való imát (sala) illeti azt a Sía kategórikusan tiltja.
Az is előfordul, hogy a sía-ellenes erők tévesen az Ali (A) által írt fohászokat tartják Alihoz (A) való fohásznak. Ilyen pl. a Du'á Kumayl.
A síiták nem imádkoznak máshoz, kizárólag a magasztos Allahhoz, de még csak nem is fohászkodnak máshoz rajta kívül, legfeljebb megkérnek hívőket a közbenjárásra. A fohász tkp. az istenszolgálati értelemben vett kérést jelenti a magyar nyelvben. Viszont egyszerű kérés lelki ügyben intézhető bármely hívőhöz, annak teremtmény és Allahnak (SWT) alávetettsége tudatában.
Le kell szögeznünk, hogy a mindenség teremtője a hatalmas Allah és minden és mindenki más rajta kívül teremtmény, az Ő teremtménye. Másodszor meg kell állapítanunk, hogy az istenszolgálat az 'ibáda kizárólag Allahnak jár, senki más nem méltó és nem jogosult rá.
A „kérésre” mondhatunk egy másik egy egyszerű példát is: valakitől kérsz egy pohár vizet. Ezt természetesen annak tudatában teszed, hogy az a személy akihez a kérést intézted az a hatalmas Allah által felruháztatott azzal a képességgel, hogy képes neked egy pohár vizet adni. Ám ha ad absurdum valaki azt feltételezi, hogy az illetőt egy másik isten ruházata fel képességeivel, vagy netán ezekkel függetlenül öntörvényűen, azaz nem teremtett módon rendelkezik az istentársítást (sirk) követ el. Ezzel az említett példával is egyetértenek a wahabiták is. A nagy kérdés az, hogy lehet-e kérni valamit, nevezetesen közbenjárást a hatalmas Allahnál elhunyt személyektől? A wahabiták szerint ez társítás, mert a halott nem képes segíteni. A holttest valóban nem tud segíteni, ám a tovább élő lélek egy magasabb dimenzióba kerülve közelebb kerül Allahhoz, ha életében hívő volt. Ez különösképp érvényes az Ahl Ul-Bayt (A) imámjaira és a 14 Ma'szúm-ra. Számtalan koránvers tartalmazza, hogy a végítélet napjáig működik az Allahnál való közbenjárás intézménye. Lásd pl. a 2/254 vagy a 2/255 verseket. Haszan imám pedig azt mondta: „Aki lojális hozzánk és elismeri a jogainkat, az bekerül a paradicsomba a közbenjárásunk által.” A lélek továbbélésére többek között az is bizonyíték, hogy a Próféta (AS) a badri csata után szózatot intézett az elesett kuraysitákhoz, természetesen nem a holttestekhez, hanem az elhunytak lelkeihez. Vagyis fel lehet kérni elhunyt muszlimok lelkeit, hogy járjanak közben Allahnál bűneink bocsánatáért. Ezt a wahabiták és egy-két egyéb csoport kivételével a szunniták is elfogadják. Egyébként élő személyt is fel lehet kérni a közbenjárásra (safá'a). Ha valaki azt feltételezi, hogy valaki nem a hatalmas Allah kegyelméből az ő jóváhagyásával képes a közbenjárásra vagy bármi másra, hanem függetlenül és öntörvényűen, azaz nem teremtett módon, az a legjobb esetben is alisteneket tételez fel Allah mellett (audhu bi-Llahi min As-Saytani radzsím) ami hitetlenség meghazudtolja az egyistenhitet.
Ezek után lehetnek kérő formulák Fatimához, Alihoz (A), ám ők is Allah szolgái, teremtmények, de ígéretet kaptak Allahtól hogy az ő közbenjárásukat mindig elfogadja.