Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amr bilmarouf wa nahy anil munkar - A megengedett dolgok megparancsolása és a tiltottak elvetése

2010.02.20

Az Iszlámnak ez az elve egyaránt érdekes lehet muszlimok és nem muszlimok számára is. A muszlimoknak azért lehetnek hasznosak az alábbi sorok, mert napjainkban erre egyre kevesebb példát látunk, mintha ez a parancsolat feledőbe merült volna, nem muszlimok pedig jobban megérthetik belőle az iszlám közösség koncepcióját. Az amr bilmarouf (a jó megengedése) wa nahy anil munkar (a rossz tiltása) ugyanis nem az egyén saját cselekedeteire, hanem társaiéra vonatkozik. Az Iszlámban, ahogy ezt már tárgyaltuk egy másik cikkben, az embernek háromfajta kötelessége van: kötelességei Allah felé, kötelességei saját magával szemben és végül kötelességei vannak társaikkal szemben is. A címben szereplő elv a harmadik kötelességet emeli ki. Egy muszlim felelős a testvéréért is. Az iszlám szellemiségtől idegenek az olyan gondolatok, hogy mindenki törődjön a saját dolgával, vagy "más szemében a szálka, magáéban a gerenda sem"-ami az elsőt illeti, ha egy muszlim valami rosszat lát és nem figyelmezteti erre a testvérét, az Ítélet Napján Allah megkérdezi, miért nem tette, hiszen lehet, hogy ezzel az a másik sem tette volna meg, amit megtett. És ez kötelessége akkor is, ha ő maga is sokszor hibázik.
A szó ma'rouf az isteni törvények elismerését jelenti; ezek a törvények a muszlimok szent könyvében, a Koránban vannak lefektetve, amely 1400 évvel ezelőtt nyilatkoztatott ki Mohamed prófétának (Allah áldása és békéje rajta és a családján). Az Iszlám nem az arabok vallása, hanem az egész világ számára elérhető, ezért a Korán az egész emberiség törvénykönyve is lehetne. Változatlan immár 1400 éve és az is marad, egetlen betűcsere nélkül egészen az Utolsó Ítélet Napjáig. Aki szerint a Korán megváltozott, vagy amit ma olvasunk, nem az a Korán, amit a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) megkapott, az hitetlen, mert megtagadta az Iszlám egyik alapelvét.
A Korán kivezeti az embert a törvénytelenség és káosz sötétjéből a világosságra, az igazság lámpásával. Ez az emberek legjobb kalauza, a legjobb tanácsok gyűjteménye, mivel nem emberek, hanem Isten szavait tartalmazza.
A "munkar" utálatosat jelent, a "nahy" pedig valaminek a tiltását. A nahy anil munkar a tiltott, utálatos dolgok elvetése, azoknak a megtiltása mások számára. Nem az emberek (!) számára utálatosaké, hanem az Allahnak nem tetszőeké! Az első, aki Allah parancsának ellenszegült, aki nem fogadta el a ma'roufot, az a Sátán volt, mikor elutasította Ádámot (béke vele). Minden cselekedetünkben azóta is, benne van a jó és a rossz, a marouf és a munkar közötti választás kényszerűsége. Ha a jóra törekszünk, az utálatosat el kell vetni. Ha a Korán törvényeit akarjuk betartani, abban benne rejlik a tiltásainak a megtartása is.
Hogyha a közösség eszerint cselekszik, s megtartja ezt az elvet, ami voltaképpen az umma igazi összetartó ereje, akkor az Iszlám törvényei maradéktalanul végre lesznek hajtva és a munkar el lesz vetve. Allah maga szólította fel a muszlimokat erre a cselekdetre:

„És olyan közösség váljék belőletek, amely fölhív a jóra, megparancsolja, ami helyénvaló, és megtltja, ami elvetendő. Ők azok, akiknek jól megy [majd] a soruk." [3:104]

"Ti vagytok a legjobb közösség, amely létrejött az embereknek. Megparancsoljátok azt, ami helyénvaló, és megtiltjátok azt, ami elvetendő, és hisztek Allahban."  [3:110]

Akárhol a Koránban, ha a "marouf" szót felcseréljük "az Iszlám térvényei" szóval, az értelme a soroknak ugyanaz marad.
Imám Husszein (béke vele) a kerbalai csata (ld. Ott) előestéjén, mikor szembe készült szállni a korrupt despota uralkodóval, Yazíddal, kiállt hívei elé és azt mondta:

"Ó, testvéreim! Nem önös érdekből állok ellen a gonosznak, Yazídnak, s nem akarok fitnát [széthúzást] sem kelteni a közösségen belül!  Azért léptem ki [közületek], hogy nagyapám [i.e. a Próféta] közösségének jogait kérjem. Meg akarom parancsolni a jót és el akarom vetni a rosszat! A szunnát akarom! Nagyapám és apám [i.e. imám Ali] hagyományait!"

Az Iszlám szerint az, aki bűnt követ el, s az, aki ezt elnézi anélkül, hogy tenne ellene bármit is, egyaránt bűnösként lesz feltámasztva az utolsó Ítélet Napján:

"És [emlékezzetek arra], amikor egy közösségük azt mondta [a küldötteknek]: "Miért intetek egy olyan népet, amelyet Allah el fog pusztítani, vagy szörnyű büntetéssel fog megbüntetni?~ Azok [azt] mondták: "Hogy mentségünk [legyen] a ti Uratoknál, és hogy talán istenfélők lesznek."  [7:164]

Imám Szádiq ˙(béke vele) azt mondta:

"Az, aki rámutat a hibáimra, ő az én legigazabb barátom!"

A Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) azt mondta:

"Egyikőtök hite sem teljes, ameddig nem kívánja azt a testvérének, amit magának kíván."

Hogyan?
A hitben nincsen kényszer, muszlimok számára sem. Ezért az amr bilmarouf wa nahy anil munkar elvének nem szabad egy határon túlmennie. A Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) azt mondta:

"Ha egy hívő valami utálatosat lát, változtassa meg azt a kezével! Ha erre nem képes, akkor a nyelvével! Ha erre nem képes, akkor a szívével!"

A "szívvel való megváltoztatás" a fohászkodás, amit egy muszlim elmond a testvéréért, ha az bajban van, vagy ha éppen rossz, bűnös cselekedetek tesz. Egy másik hadith szerint a fohász a hívő legerősebb fegyvere a sors ellen és az a fohász a legerősebb, amit egy hívő mond el egy másik hívőért.
A tanácsadásnak az Iszlámban megvannak a maga formái. Két dolgot kell elkerülni:
*nyilvánosan, mások előtt ráförmedni az illetőre-legjobb ehelyett kettesben maradni vele, jó szóval inteni vagy éppen másképp hívni fel a figyelmét a hibáira. Egy történet szerint imám Hasszan és imám Husszein (béke velük, a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) még gyerekek voltak, mikor Medinában láttak egy idős embert imához készülődni, ám azt is észrevették, hogy rosszul végzi a rituális mosakodást, a wudut. Nem lett volna illő, ha két kisgyerek kijavít egy idő férfit, így odamentek hozzá, illően köszöntötték és így szóltak hozzá:
-Te, bátyám, nagy tudású ember vagy, sokat megéltél, ezért kérünk, segíts nekünk. Tanultunk arról, hogyan kell végezni a wudut ima előtt, de nem vagyunk benne biztosak, hogy jól csináljuk…nézd meg, kérlek, és ha hibát látsz benne, szólj!
És elvégezték a wudut; az öregember látta, hogy ők végzik helyesen és maga tévedett.
-Bizony jól csináljátok és én csináltam rosszul!-kiáltot fel-Allah fizesse meg nektek, amiért rámutattatok a hibáimra!
A fenti példa mutatja, hogy az Iszlámban szigorú szabályai vannak a tanács adásának is.
*a riyaa* elkerülése (ld. Ott)
A riyaa tulajdonképpen magamutogatást jelent, amikor az ember azért cselekszik jót, vagy hív fel másokat a jóra, hogy a közösség szemében kitűnjön jámborságával. Az ilyen ember az amr bilmarouf wa nahy anil munkar elvét nem Allahhért teszi, hanem sajátmagáért, hogy felnézzenek rá és azt mondják róla, ő milyen buzgó muszlim. A riyaa az Iszlámban a sirk (társítás) egy kisebb formája [sirk al-aszghar] és ilyenkor jobb elkerülni az amr bilmarouf wa nahy anil munkart is, mivel a társítás a legnagyobb bűn.